The media's life

Sziasztok:)
Hát itt az első fejezet,Remélem kapok pár komit.
Na,de nem húzom itt az időt és most nagyon nem is tudom,hogy mit írjak ide:/
Azért Jó Olvasgatást !!
Puszi:Lena:)))

The media's life-Új élet kezdete?!

Élvezem az utolsó napom vidéken.
Irány a főváros és a szmog.
Minden bizonnyal mindenki legnagyobb álma ez,de nem volt más választásom.
Barátnőmet Norinát nem akartam egyedül elengedni és én is előbb találok magamnak munkahelyet.
Norina szeretne befutni a zene iparban,gyönyörű hangja van,de itt vidéken sok esélye nincs a sikerhez,talán Budapesten majd.
-Emma!!Indulj meg a formás seggeddel a fürdő felé,mert egy óra múlva indulunk-hadarta el barátnőm egy szuszra.
-Te mit keresel itt??
-Ja,persze.Ma költözünk.Rémlik??
-Ja...ja Igen.
Megemeltem „formás” seggem,ami szerintem nem formás és elindultam a fürdő felé.
A mai napig éltem a szüleimmel és a húgommal.Anya Pécsre jár be dolgozni,mint rendezvény szervező.Apa Pécsen orvos.
Mirella a húgom a pécsi egyetemre jár tanulni.
Két éve van még vissza,de nagyon büszke vagyok rá,gyógypedagógus lesz.
Lezuhanyoztam,megfésülködtem és kerestem egy elviselhető ruhát.
Körbenéztem a félig üres szobámon.
Már csak a bőröndjeim álltak a szoba ajtóm mellett,amikben minden szükséges dolgom benne volt.
Még nem láttam a leendő házunkat,mert mindent Norina intézett,csak az én szobám részleteibe kérdezett bele és a nappaliba.
A fürdőt a saját ízlése szerint rendezte be,mert beleegyeztem,de így belegondolva elég merész ötlet volt.
Ki tudja,hogy néz ki a fürdő.
A konyhabútort együtt választottuk ki még interneten,mert én járatosabb vagyok a konyhában.
Norina szerint minden apró részlet is a helyén van,így a pakoláson kívül semmi dolgunk nem lesz.
Ami a legjobb,hogy a kis házacskánk egy csendesebb zugban van,így nem fog zavarni az állandó kocsi zaj.
Apa segítségével levittük a bőröndjeim és bepakoltuk a kocsimba.
Norinával külön kocsival megyünk,mert mindegyikőnknek van autója és szükségünk is lesz rá Pesten.
Anya jól megölelgetett és Mira is.
-Vigyázzatok magatokra az úton!Ha megérkeztetek hívjál fel!
-Megértettem Anya.Nem a világ végére költözöm el-öleltem meg.
-Tudom,de akkor is a kicsi lányom maradsz.
-Itt van neked Mira-vigyorogtam húgomra és megöleltem.
-Hiányozni fogsz.
-Te is nekem,te lökött-nyújtottam át neki egy apró fekete dobozt.
-Köszi.
-Csak akkor nyisd ki mikor már elmentem.Nem akarom a sikításod hallgatni.
-Hahahaaa.
Még egyszer elköszöntem a család tagjaimtól és beültünk barátnőmmel a saját autónkba.
Norina ment elől,mert ő tudta az utat és telefonon beszélgettünk.
Pár perc elteltével rögtön felhívott.
Kihangosítottam és az ülésre dobtam a telefonom.
-Fogadjunk,hogy ma este elmegyünk bulizni.
-Fogadjunk,hogy nem-vágtam rá.
Igazából semmi kedvem bulizni,Norina leinná magát és részegen összeboronálna egy pasival és másnap semmire nem emlékezne,de ápolnom kéne.
Hát akkor inkább a halál!
Néha nagyon kiakasztó tud lenni,de együttvéve egy aranyos,lökött és mindig számíthatok rá.
De ez kölcsönös,mindig ott vagyunk egymásnak már gimi óta.
Három óra után végre Norina úgy döntött végre megállunk egy benzinkútnál.
Én még tankoltam is,addig Norina vett csokit meg üdítőt.
Még háromnegyed óra volt vissza,ami hamar elment.
Pesten bele keveredtünk egy kis dugóba és fél órát ott ácsorogtunk.
Közben a zenét hallgattam.
Végre leparkoltunk egy emeletes ház sor mellett.
-Gyere-ugrott ki a kocsiból barátnőm és kivette két bőröndjét,majd én is így tettem.
Elment az emeletes házak mellett és megállt egy kisebb családi ház féleség előtt.
-Íme-mosolygott és kinyitotta az ajtót.
Egy előszoba terült elém,ahova ledobtuk a bőröndjeink.
Balra volt a nappali és onnan nyílt a konyha is.
Nekem nagyon tetszett.
A konyha is egész jó lett.
Jobbra volt a fürdő,aminél kissé ledöbbentem.
Norina ízlése az már biztos.
Az előszobával volt szembe az emeletre vezető lépcső.
Balra és jobbra nyílt két ajtó.
A jobb oldali Norina szobája volt és egy hozzá tartozó apró fürdő.
Balra az én szobám nyílt és szintén a zuhanyzóval ellátott fürdőm.
-Nagyon szép lett-dícsértem meg barátnőm,aki ott loholt mögöttem.
-Jaj,nagyon-nagyon örülök neki,hogy tetszik-ölelt át.-Na megyek kipakolok-táncikált a szobájába.
Leszaladtam a bőröndjeimért és felcipeltem.
Kimentem a kocsimhoz az utolsó bőröndömért és azt is felvittem a szobámba.
Kinyitottam a szekrényt és szintén meglepődtem.
Sokkal nagyobb volt,mint kívülről látszik,mert belehetett lépni és hasonlított egy gardróbhoz.
Szépen minden ruhám beraktam a helyére és a cipőim is.
Pár könyvem is elhoztam,amit a polcomra raktam fel és pár kedvenc plüssállatomat.
Bobby-t a nagy macit,amit még Mirától kaptam karácsonyra az ágyamra raktam.
Mindig ezzel alszok,a húgomnak én egy nagy pingvint vettem,kiskora óta ez a mániája.
Fél négy fele végeztem mindennel és ledőltem az ágyamra.
-Héééé!!Nem pihenni,még el kell mennünk vásárolni.
-Igenis-szalutáltam barátnőmnek és elindultunk a kocsink felé.
Most Norina kocsijával mentünk.
Egy kis üzlet felé vettük az irányt.
Nori vett magának egy hifit én meg egy hajvasalót,mert az enyém otthon hagytam a húgomnak.
Vettem még egy kisebb tv-t a szobámba és Norina is.
Közösen vettünk egy mikrót és a nappali is egy tv-t.
-Tányérok,villák vannak,mert azokat apránként beszereztem.
Bementünk egy élelmiszer boltba és mindent megvettünk,amit Norina megkívánt,így hamar elköltöttünk a pénzünket.
Míg én nézelődtem egy könyves boltba barátnőm elintézte a szállítást,mert a kocsijába minden nem fér el,így a két tv-t és a hifit hozzák ki házhoz.
Épp leesett a táskám,mikor egy kéz utána nyúlt és szépen lefejeltük egymást.
-Ow, that hurt ( Au,ez fájt)-mondta akit lefejeltem.
Váltottam angolra és elnézést kértem tőle.
-Ne haragudj,jól vagy??
-Túlélem.De..-nézett a szétdobált cuccaimra.
Gyors összeszedegettem mielőtt valami olyat találna.
-Ohh..jesszus-dobta el az óvszert a kezében.
Ennyit a gyors eltüntetésről...tiszta rák vörös lettem.
-Öhm..Ne,már nem láttál ilyet??-csúszott ki a számon,pedig ilyet én nem mondok egy idegennek.
-De...de elég bizarr egy lány táskájából.
-Valakinek erre is kell gondolni.
-Ja.
-Amúgy milyen könyvet keresel??
-Mi?? Ja...igazából csak nézelődök.Te??
-Szintén,nem igazán ismerem Budapestet.
-Hogy,hogy??
-Ma költöztünk fel a barátnőmmel.
-Értem,akkor te se tudsz többet nálam.
-Hát azt hiszem.
-Úristen!!Úristen!!-hallottam meg egy csapat lány sikoltozását majd gazdáikat is megláttuk.
Nem volt nehéz kitalálni,hogy a mellettem lévő pasira pályáztak.
-Gyere-fogtam meg a pólóját és a lift felé húztam,rögtön a harmadik emeletre mentünk,de a lányok a lépcsőn követtek.
-Ide!!-húztam egy próbafülkébe.
Elég szűkösnek tűnt a hely.
Sikerült úgy elhelyezkednünk,hogy a lábunk sem látszott ki.
Mikor már csitultak a hangok lecsúsztam a földre.
-Köszönöm.Megmentettél egy csapat harapj meg Edward rajongótól.
-MI???
-Ő...hát izéé.
-Te vagy Robert Pattinson??
-Ja,azt hiszem.
-Azt hiszed?-nevettem.-Nem vagyok őrült rajongód,de a barátnőm az és ki fog nyírni ,ha megtudja ezt az akciónkat.
Megcsörrent és emlegetett szamarunk neve jelent meg a kijelzőn.
-Mondjad.
-Hol a fészkes fenébe vagy??Itt állok az autó melett,de nálad a kocsikulcs....remélem nem egy pasi van a dologban,mert kiherélem-kiabálta,így eltartottam a telefont a fülemtől és Robert is mindent hallott.
-Persze,futok.5 perc.
-Ajánlom is-és megszakadt a vonal.
-Akkor,öhm...azt hiszem menned kell-szerencsére nem értett semmit,mert Nori magyarul üvöltött.
-Emma vagyok-mosolyogtam.
-Szóval akkor szia Emma.
-Szia Rob.
Nehezen,de ott hagytam a fülkébe és elindultam a parkoló felé.
Miért fáj ennyire a szívem és miért futnák vissza hozzá??
Em állj le!!
Nem is ismered és ráadásul híres ember.
-Na végre-ragadta meg Norina a kezem.
-Ja,én is örülök neked-dobtam a kezébe a kulcsot.
Bevágódott a kocsiba és őrült módjára hajtott haza.
Leparkolt a házacskánk előtt és bevittük a cuccokat.
-Ne duzzogj már!!Nem dőlt össze a világ.
-Jó-vigyorgott és leült a kanapéra.-Kivel találkoztál??
-Honnan veszed ezt?
-Hát amikor kijöttél az üzletből egy helyes pasi utánad nézett.
-Ja,ohh...hát csak egy sima srác volt.
-Ja,értem.Két óra múlva mindent meghoznak.
Az óra négyet mutatott.
Norinával feltöltöttük a hűtőt és neki álltunk a vacsinknak,vagyis a spagettinak.
-Aúúcs-nézegettem az ujjam,mert a sajt mellé azt is reszeltem.
Gyors beragtapaszoztam és folytattam tovább a sajt reszelést.
Norina feltette a tésztát és megcsinálta a gombás mártást.
-Asszem csörög a telefonod-mosolygott.
-Ja,tényleg.
Kiszaladtam az előtérbe és előhalásztam a telefonom..
Anyu neve állt a kijelzőn.
Hupsz,elfelejtetem felhívni,most biztos halálra izgulta magát.
-Szia Anyuci.
-Emma!Miért nem hívtál??
-Tudod,Anya nagyon szép ez a lakás,de egy kicsit üres volt,így Norinával elmentünk vásárolni és most épp vacsit főzünk.
-Értem.Jaj,van egy jó hírem kicsim.Hétvégén feltudunk menni pár órára,nem akarunk nagyon zavarni,de a húgod már most hiányol-kacagott.
-Szeretlek-kiabálta Mirella.
-Én is!!
-Na,de nem zavarunk.Főzzetek csak.Szia.Puszilom Norinát.
-Átadom.Sziasztok,Én is puszilok mindenkit-és megszakadt a vonal.
Visszamentem segíteni Norinak.
-Anya puszil.
-Én is.
-Várj,lekiabálom neki-nevettem.
Közösen megvacsoráztunk,majd megjöttek a szállító pasik,akik be is hoztak a házba mindent.
Beszereltünk mindent és ledőltünk a nappalinkban.
-Éhes vagyok-ugrott fel Nori és egy két tál müzlivel tért vissza.
-Köszi.
Megnéztük a vígjátékot és elmentünk aludni,mert holnap Norinak énektanárhoz kell mennie utána meg felénekel egy dalt a stúdióba,nekem meg be kell mennem a munkahelyemre egyeztetés miatt.
Időben elaludtam,hogy ne zombiként csoszogjak be a munkahelyemre.
Reggel 8-kor ébredtem az óra csörgésére.
Egy határozott ütéssel levertem az órát az éjjeliszekrényemről,ami elkussolt.
-Ajj már-ültem fel az ágyban és összeszedtem az órám maradványait.
Kicsoszogtam a konyhába ahol Norina már a reggelit csinálta.
-Mi van birkóztál??-vigyorgott és az órára mutatott.
-Ja,kötekedett velem-sóhajtottam és leültem egy székre.
Megittam a napi kávé adagom és megettem két pirítóst.
Felküszködtem magamra a csőnadrágot és belebújtam egy fekete-lila háromnegyedes pulcsiba.
-Norina nem láttad a lila cipőm??
-Em tegnap jöttünk,nem igaz,hogy már most eltűnt.
Belenéztem a bőröndömbe és ott volt a legalján.
Belebújtam és felhúztam a karomra egy lila karkötőt.
Fogat mostam és kifésültem a barna hajam és hagytam,hogy a vállamra omoljon.
Feldobtam egy alapsminket ami nálam szemceruza,szempillaspirál.
Beledobáltam az irataim egy fekete oldaltáskába.
Lassan 9 óra és már kész vagyok,pedig csak 10-re kell bemennem.
Norina elhúzott már,mert így is késésben volt.
Bekapcsoltam egy kis zenét és elmosogattam.
Felsöpörtem a földszinten,pedig nem is volt nagy kosz,de hát ha az ember unatkozik ugye.
Fél 10 után bevágódtam a kocsimba és elindultam a leendő munkahelyemre.
Negyed óra alatt odaértem és nem keveredtem nagyobb dugóba sem.
Leparkoltam a vendéglő előtt.
-Ááá,biztos te vagy Emma-táncikált mellém egy vidám,barna hajú csajszi.-Én Viki vagyok.Gyere Éva már vár.
Éva itt a főnök,vagyis az apjáé az étterem,de ő intéz el mindent.
Viki hátravezetett egy irodába,ahova bekísért.
-Hello,Emma.
-Szia.
Leültem vele szembe és mindent megbeszéltünk.
Fehér ing felül az egyenruha.
-Akkor holnap délután tudnál kezdeni??
-Persze.
-Oké.Vikivel és Tomival leszel beosztva,később még Fanni és Zoli is jön.Akkor ma meg holnap délutános leszel velük és jövő héten is délutánosként kezdesz.
-Persze.
Átnyújtotta az egyenruhám és bemutatott pár emberkének.
-Tomi,Fanni ő itt Emma veletek fog dolgozni.
-Szia csajszi-integetett és Tomi már lökte is a hülyeségeit.
-Egyet se félj cica,amíg engem látsz-röhögött.
-Oké.
-Jó,Tomi elég a hülyeségből inkább vidd ki a sört-nevetett Éva,aki 28 körül lehetett amúgy.
A többiek,vagyis Viki,Tomi és Fanni velem egyidősek vagyis 22-24 körül lehettek.
-Zoli ő itt Emma.
-Hello-mosolygott.
-Szia.
-Zoli itt a csaposunk és egyben kidobó srác bár Tomi is nagyon odateszi magát.
-Értem-még mindig mosolyogtam.
Zoli nagyon helyes srác,Tomi sem csúnya,de rá inkább barátként tudok gondolni.
Még beszélgettem velük egy darabig,majd elhúztam haza,mert kezdett sötétedni és holnap kezdek már.
Otthon már Norina várt és egy dal szöveget énekelt közben gitározott.
Jó kedvemben voltam nagyon és elmentem a gitáromért.
Ő énekelt én meg gitároztam.
Fél 9 fele megvacsiztunk majd elmentem lezuhanyozni és szunyókálni.
Holnap fél kettőre kell bemennem.
Anyáék tartottak a pincér szakmától,mert lány vagyok és lehet,hogy nem bírom majd az iramot,de én már 14 évesen tudtam,hogy ez lesz az életem.
És így is lett,és persze nagyon-nagyon imádom.
Persze,nehéz munka,mert néha kiakasztóak az emberek és sokáig kell a lábunkon állni,de sosincs unalom.